A beiskolázási körzetekről

Magyarországon törvény garantálja a szabad iskolaválasztást, tehát elvileg mindenki megtalálhatja a neki megfelelő nevelési-oktatási intézményt. Azt hiszem, ez nem ilyen egyszerű. 

Az állami intézményfenntartás csapdája, hogy az államnak ott is és akkor is biztosítania kell a közoktatási/köznevelési feladatellátást, ahol ez nem rentábilis. Sok esetben azért nem, mert egy-egy településen a tankötelezettek többsége (de nem teljes egésze) a nem állami (jellemzően egyházi) fenntartású intézménybe jár, így az állami/önkormányzati iskola/óvoda nagyrészt kihasználatlanul, romló infrastrukturális körülmények között, csökkenő csoportlétszámokkal (egyre veszteségesebben) kénytelen működni. Sok esetben az egyházi intézményfenntartó csak részlegesen veszi át a közfeladatot (pl. a körzetes kötelezettséget nem, vagy csak töredékesen érvényesíti a beiskolázásban stb.). Ez egyszersmind a szegregációs tendenciák melegágya is. Másutt az önkormányzat azért adta egyházi kézbe az intézményét, mert így tudta megmenteni a bezárástól, így viszont számos településen az egyedül elérhető iskolalehetőség az egyházi lett. (Az egyházi iskolákról később még külön poszt is szól majd.) Ezeken a helyeken pedig sokszor a falvak közötti utaztatás a szegregáció eszköze, nem a szabad iskolaválasztás, hanem a "szabad iskolaelhagyás" joga érvényesül. A jó érdekérvényesítő képességű családok el tudják hagyni a helyben elérhető, romló színvonalú közszolgáltatást, ezáltal a szolgáltatás színvonala tovább romlik, és már benne is vagyunk a lefele húzó spirálban. Szerintem érdemes lenne megfontolni az általános érvényű körzetes beóvodázás/beiskolázás legalább részleges visszavezetését. A Kádár-rendszerben megszokott lakcím szerinti körzetesítést annyiban látom enyhítendőnek, hogy kb. kerületi/járási szinten létre lehetne hozni a kötelező oktatási közfeladatellátást szolgáló intézmények hálózatát, melyek közül képzési profil, helyi tanterv, oktatási kínálat alapján szabadon választhatnának az iskolahasználók, ügyelve a lokális társadalmi szociokulturális arányok egyenletes leképeződésére az egyes intézményekben. A szülő itt tehát több preferált iskolát jelölhetne meg, ugyanakkor a "népszerű" iskolák túljelentkezése esetén előre meghatározott felvételi prioritások döntenének, amelyek között fontos szerepe van a földrajzi közelségnek. Ezen elvek gyakorlati érvényesítésére és kijátszásuk megakadályozására a helyi szintű oktatásirányítást fel lehetne hatalmazni a gyermekek, tanulók életvitelszerű tartózkodási helyének szúrópróbaszerű ellenőrzésére is. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb oktatáspolitikai kérdése, hogy hogyan lehetne a gyermek számára legmegfelelőbb iskola megválasztásának elvét összehangolni a szegregáció elleni hatékony fellépéssel, a gettóiskolák kialakulásának megakadályozásával.