A szerkezetváltó gimnáziumokról

A szerkezetváltó (hat- és nyolcévfolyamos) középiskolák kérdése újra és újra nagy hullámokat vet a közbeszédben. Ezzel kapcsolatban kivételesen azt gondolom, hogy egyszerűbben kellene kezelnünk ezt a kérdést, mint amennyire túlbonyolítva ma működik. 

Abszurdnak tartom, hogy egy országon belül az alkotmányos tankötelezettség olyan diverz módon teljesíthető, mint ahogy ma Magyarországon megtörténhet. Ráadásul a jelenlegi rendszerben az általános iskolai képzés íve sokszor megtörik: a nyolc évre tervezett pedagógiai folyamatok egyes diákok esetében négy, mások esetében hat évfolyam után megszakadnak. A matematikában a (8-4)+8 egyenlő a (8-2)+6-tal vagy a 8+4-gyel , de a pedagógiában ez nem ilyen egyszerű. Míg Ausztriában vagy Magyarországon már 10 éves kortól megjelenik (megjelenhet) a szelekció, addig például Észtországban vagy Finnországban csak 16 éves korban. Ha mindezt összevetjük a nemrég napvilágra került PISA eredményekkel, érdemes ezen elgondolkodni - bár az iskolaszerkezet csak egy, és talán nem is a legfontosabb tényező az eredményességben. Számomra nem kérdés, hogy az államnak világosan meg kellene határoznia az országban általánosan jellemző iskolaszerkezetet – ez nem múlhat a szülő érdekérvényesítő kppességén vagy a család lehetőségein. Ami engem illet, én a hatosztályos alapiskolai és a kétszer három osztályos középiskolai képzést preferálom (a 6+3+3 ugyanúgy 12, mint a fenti képletek eredménye ) . Egyetértek Németh Lászlóval, aki 1945-ben (!) ezt írta: "Alsóbb és felsőbb fokú oktatás közt a természetes határ a 12 év. A hatosztályos elemi a gyermeki műveltséget építi fel; a hatosztályos középiskola – a serdüléssel meglódult erőkből a felnőttet." Valóban: az alapkészségek megszilárdításához a tapasztalatok szerint nem elég a jelenlegi négy év, a felső tagozatban és a középiskolában pedig indokolatlanul ismétlődnek tartalmak, amelyeket elég lenne egyszer megtanulni, de akkor jól. A három plusz három évfolyamos középiskola első három osztálya mindenki számára kötelező lenne (így az általánosan kötelező alapképzés tulajdonképpen nyolc helyett kilenc évfolyamossá bővülne), az utolsó három év pedig az érdeklődés, képesség és továbbtanulási ambíció alapján kerülne kiválasztásra. A középiskolai képzésben mindenképpen lehetőséget kell adni a menet közbeni korrekcióra, vagyis a szakképzési, technikumi és gimnáziumi jellegű képzések közötti átjárhatóságra, a hálózatosodó középfokú képzési rendszer kialakítására.Bárhogyan lesz is, a keretek újragondolására, egységes szerkezetű közoktatási rendszerre, a méltányosság és a megfelelő időben történő, a tanuló képességei és ambíciói szerinti meritokratikus kiválasztás egyensúlyára, az átjárhatóság és a tanulói életút korrekciójának lehetőségét biztosító rendszer kialakítására kell törekedni. Több évtizedes adósságunk ez.

(Kép: Forteplan + OpenAI)