Az iskolafenntartásról

Több helyen is hallom, olvasom, hogy az elmúlt 16 évben az állam szakmailag és anyagilag is magára hagyta, kivéreztette az állami iskolákat, míg az egyháziakat nagyobb szabadsággal és többszörösére duzzasztott normatívával támogatta. Azt hiszem, ez nem ilyen egyszerű.

Bár a központosított állami oktatásirányítás jelenlegi modelljét tévútnak tartom, nem gondolom, hogy a fenntartói struktúrát vissza kellene/lehetne alakítani a 2013-at megelőző önkormányzati rendszerré. Az egyén által elérhető oktatás színvonala nem válhat újra a helyi önkormányzat anyagi teherbírásának vagy szakmai felkészültségének függvényévé. Világosan ki kell mondanunk, hogy a köznevelés/közoktatás stratégiai irányításának feladata és felelőssége a mindenkori törvényhozó és végrehajtó hatalomé, ebből következnek az egységesen érvényes financiális szabályok, illetve a lokálisan különböző szakmai irányítói feladatok. Előbbiek a központi irányítás, utóbbiak a fenntartók feladatkörébe tartoznak. Az állami intézmények esetében a fenntartói feladatokat lokális hálózatonként kell megszervezni, a nem állami fenntartói struktúra kialakításába az államnak nincs beleszólása (egyházi fenntartó esetén ez lehet központi, egyházkerületi, egyházmegyei, egyházközségi, szerzetesrendi vagy bármilyen más szerveződésű). A fenntartói és szakmai irányításba minden fenntartó esetén be kell vonni az érdekelt feleket (helyi közösségek, szülők, pedagógusok, gyermekvédelem stb.) egy világos és nagy hatáskörű, a társadalmi kontroll szerepét ellátni képes óvodaszéki/iskolaszéki jellegű testület (board) létrehozásával.
A szektorsemlegesség elve semmilyen fenntartó vonatkozásában nem jelent világnézeti semlegességet. Nincs semleges világnézet: a gondolkodó ember okszerűen gondol valamit a világról, a létezés céljáról és értelméről, a társadalmat összetartó erkölcsi princípiumokról. Semmilyen nevelés nem képzelhető el végiggondolt és definiált világkép és emberkép nélkül. A nemzeti szintű tartalmi szabályozásnak meg kell határoznia azokat a konszenzuális értékeket, melyek a köznevelés/közoktatás teljes spektrumán elvártak és alapvetőek, és lehetőséget kell biztosítani minden fenntartónak, intézménynek és pedagógusnak, hogy ezen alapértékek tiszteletben tartásával, a mások véleményének, világnézetének, szempontjainak elfogadása, ismerete és objektív ismertetése mellett, megélje és megvallja saját személyes értékpreferenciáit, valamint alkotó beszélgetések, akár viták facilitálásával növendékeit is erre bíztassa. A szektorsemleges oktatásfinanszírozásról hamarosan bővebben is írok.